2010. június 28., hétfő

Egyszerű

Három napig nem voltam itthon, és ahogy hazaértem jött az ihlet.

2010. június 27., vasárnap

Ajándék messzeföldön

Így néz ki egy szett. Ez kimondottan nagynénémnek készült, aki Amerikában lakik és elég ritkán jön haza. Emellett még tartjuk a kapcsolatot interneten. Legtöbbször dominózunk, amiben általában kikapok :)

2010. június 24., csütörtök

Mint egy puzzle

Az asztalon hevertek a hozzávalók: gyöngyök, drótok, kampók, fém díszek; és csak variáltam őket. Végül ez lett a legmutatósabb.

Ps: Készítek rendelésre is :)

2010. június 23., szerda

Türelem... láncot terem

Sokat dolgoztam rajta. Befejeztem, lebontottam, újrafűztem, átalakítottam és ez lett belőle. Sok barátnőmnek elnyerte a tetszését. Annyira sajnálom, hogy több ilyen fajta csiszolt gyöngyöt nem kaptam azóta sem az üzletben.

2010. június 22., kedd

Értéket hordok a nyakamon

Értéket hordok a nyakamon, mégpedig kínai pénzérméket. A keleti kultúra mindig vonzónak tűnt számomra és kíváncsi voltam, hogy miért van a pénzérem közepén "lyuk". A kínai felfogás szerint az érmek köralakja az Égre, rajtuk a négyszögletes lyuk a Földre, a lyuk köré rendezett írásjegyek pedig a kultúrára, azaz magára az emberre utalnak. Így a pénzérmék az Ég, a Föld és az ember tökéletes harmóniáját fejezik ki. Több száz érmét fűztek fel egy zsinórra, így forgalmazásukat megkönnyítették. Az ilyen füzéreket ritkán számolták át, értéküket általában a súlyuk lemérésével becsülték fel.

Ps: Lehet rendelni :)

2010. június 21., hétfő

Nosztalgia - Gólyabál

Ezt a fehér nyakláncot a gólyabált követő bulira készítettem. Egyik barátnőmmel megegyeztünk, hogy a bulira összeöltözünk: sötét felső (a szin most mindegy, mert a sötét clubban úgysem látszana), fehér nadrág és magasszárú csizma. Ez igy mind rendben volt, de nem volt ékszerem. Fekete volt, de az nem talált és nem is látszodott volna. Panaszkodtam padtársamnak, hogy nincs fehér bizsum és kezdtem leírni, hogyan képzelem el és "bezzeg amikor az ember keresi, nincs". A koleganő kacagott és közben azt mondta, hogy készítsem el én, hisz nem olyan nehéz. Akkor elismertem, hogy mennyire igaza van. Végül ez lett belőle :)


Később elkészült a fagyöngy-változat is.


Ps: Lehet rendelni :)

2010. június 20., vasárnap

Így alakult

A gyémántokkal kirakott, ezüst nyakékek mindig is tetszettek, ezt próbáltam utánozni.


A következőt egy kicsit továbbvittem. Kiváncsi voltam milyen lesz szalmagyönggyel.


Az előző egy kicsit gyérnek tűnt, ezért a kétféle szálat összekombináltam. Végül ez tetszett a legjobban (talán azért mert a narancssárga a kedvenc színem).


Ps: Lehet rendelni bármelyik modellből :)

2010. június 19., szombat

Magamról :)

Első Blog. Első bejegyzés. Be kellene mutatkozzam. Emese vagyok, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja, jelenleg XII. osztályban. Hobbym az ékszerkészítés, rajzolás, festés (üveg- és textilfestés is). Szeretek táncolni (főleg ha a pár is tud) és énekelni, még akkor is ha néha rosszul sül el és az aki hallja legszívesebben hozzám vágna valamit! Szeretem a cicákat, van is egy és Thomasnak hívják. Tipikus arisztokrata-macska. A párnámon aluszik éjjel (nappal is), de szokott "segíteni" amikor dolgozom. Ez a segítség abból áll, hogy felül az asztalra és figyeli félalomban, hogy mit művelek. Ha egy kicsit szórakozottabb akkor pont a munkám közepére ül, csóválja a farkát (ez nagyon jól fog, ha gyöngyök vannak az asztalon) és kíváncsi szemekkel figyel: "nah... most mi lesz?" Művész lélek a macskám is. De a kandúrról majd beszélek külön, ha úgy adódik. Térjünk vissza hozzám. Ez egy kis beképzeltséget sugallt, de nem szokásom arrogáns lenni, viszont túlzottan szerény sem. Bőbeszédű, humoros és optimista vagyok általában. A humor néha átmegy iróniába és megtörténik, hogy valakit megsértek, amit abban a pillanatban megbánok, csak kell egy pár nap, hogy be is valljam és elnézést kérjek (legjobb esetben elfelejtődik az ügy és könnyebb a dolgom). Lázadó, makacs típus is vagyok, aki kitart a saját véleménye mellett tűzön vízen át és ezzel egy pár tanárom életét megnehezítettem (és kölcsönösen ők is az enyémet). Legtöbbször megszöknék a város zaja elől, de rájöttem, hogy a legjobb módszer a menekülésre (anélkül, hogy elhagyjam a szobám) az a művészet. És ilyenkor, felveszem a Rozetta nevet, és alkotok.