Íme! Meglett a Requiem testvére :)
2011. február 12., szombat
2011. január 28., péntek
A tavasz hírnöke
Egyik hétvégén Nyárádtőn voltunk, meglátogattuk a nagyszüleimet és vajon mit láttam... :)
2011. január 27., csütörtök
Ami fénylik...
... az lehet akár arany is. Ez a medál egy régi ruhadíszből készült.
Gyöngy, lánc, egy kis fantázia és máris meglett az elegáns kis ékszer :)
2011. január 25., kedd
2011. január 24., hétfő
Díjat kaptam :)
Nagyon szépen köszönöm az elismerést kedves Ládikónak!
A díjra vonatkozó szabályok:
1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.
Hét dolog rólam:
- Szeretem a havat.
- Mai napig plüssnyuszival alszom!
- Sok időt töltök a Facebook-on.
- Szeretek alkotni! (ez eléggé nyilvánvaló volt eddig... gondolom).
- Szeretek teázni, főleg ha van akivel :)
- Szeretem a tűsarkú cipőket.
- Általában a 7. dolognál már nem tudom még mit találjak ki :D
2011. január 21., péntek
2011. január 18., kedd
2011. január 14., péntek
Mikes Kelemen Országos Tantárgyverseny 2011.
Magyartanárnőnk felkért, hogy készítsük el a tantárgyversenyre a logót, a mappát, a kitűzőt és a noteszt. Rábízta a fantáziánkra, persze voltak követelmények is melyeket figyelembe kellett venni, de pont ettől lett érdekes a munka, és mindezt egy 10-ért cserebe magyarból, ami nem kis dolog (nem csoda, hogy sokan vállalkoztak :). Íme!
Logó követelménye: tükrözze a marosvásárhelyi szecessziót, rajta legyen a szöveg.
Az üvegablak a marosvásárhelyi Kultúrpalota főbejárata fölött tekinthető meg.
Mappa követelménye: kevés szín (1-2), cím, logó, mottó (amit majd megtudunk ha kiválasztják a tervet),
a Bolyai Elméleti Líceum képe.
Notesz és Kitűző követelménye: logó, név/tanuló, iskola, város és megye
2011. január 11., kedd
2010. december 26., vasárnap
Have Yourself a Merry Little Christmas :)
Simon's Cat in "Santa Claws"
Simon's Cat in "Snow Business"
2010. december 25., szombat
Boldog Karácsonyt!
Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.
Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek!
2010. december 17., péntek
Angyal-szobor
A nyárádtői katolikus templomban volt ez az angyalka és megkértek, hogy restauráljam. Nem volt könnyű dolgom, több napon keresztül csak ezen dolgoztam.
Több mint valószínű egy gyertya volt fölötte vagy mellette, mert olvadt gyertyaviasz volt rajta és egy-egy helyen meg volt égetve. Darabok voltak a ruhából kitörve. Kopott volt és látszott az is, hogy többször újra volt festve.
Több mint valószínű egy gyertya volt fölötte vagy mellette, mert olvadt gyertyaviasz volt rajta és egy-egy helyen meg volt égetve. Darabok voltak a ruhából kitörve. Kopott volt és látszott az is, hogy többször újra volt festve.
2010. december 14., kedd
Karácsonyi hangverseny - plakát
Tanárnő ma reklámgrafika órán megkért, hogy készítsek egy plakátot - közben elém rakott egy lapot, amin a plakáton is szereplő írás volt - a karácsonyi hangversenyre. Meglepetten kérdeztem, hogy csak én kell elkészítsem, s közben nagyokat pislogtam. Mondta, hogy a munkahelyen is így lesz: adnak egy munkát és te azt el kell végezd (emellett látszott, hogy a tanárnő nagyon örvend valaminek). Még jobban csodálkoztam, de a tanárnő mosolygó arca meggyőzött arról, hogy tőlem várja el ezt a számomra nagy megtiszteltetést. Szóval én voltam a kiválasztott... the chosen one! :))
Egyszerű, mivel egy plakáton kellett szerepeljen magyarul is és románul is a hirdetés, ami most nagyobb hangsúlyt kapott. :)
Egyszerű, mivel egy plakáton kellett szerepeljen magyarul is és románul is a hirdetés, ami most nagyobb hangsúlyt kapott. :)
2010. december 5., vasárnap
Készülődünk
A tegnap már előszedtük a karácsonyi díszeket és ki is díszítettük a házat. Előkerültek apró kis munkáim is :)
2010. december 2., csütörtök
Marosvásárhelyi Művészeti Líceum - plakát
Reklámgrafika feladat: plakát a marosvásárhelyi művészeti líceumnak.
Photoshop-on, több órás munka után elkészült :)
2010. november 22., hétfő
Macska-naplók
Cicákkal nőttem fel. Mindig a kedvenc házi állatkám volt és ennyi év alatt sok huncutságot műveltek ezek a piszukák, amivel csak közelebb kerültek lelkünkhöz.
Ablakpárkányon ülő galambokat lesünk.
A természet lágy ölén szellőzünk.
Szépülünk :)
Halacskát stresszelünk!
Asztalnál türelemmel ebédet várunk.
Ablakpárkányon ülő galambokat lesünk.
Vasalunk (többé-kevésbé).
Karácsonyfát díszítünk.
Pipálunk :)
Televízió nézés közben szundikálunk.
Zenét hallgatunk.
... de ami a legfontosabb egy cirmosnak:
Alszunk!
2010. november 10., szerda
Megszöktem... !
Igen bizony. Megszöktem, vagy megszöktettek a kórházból :))
A múlt hétfőn kezdődött az egész, reggel fáradtan ébredtem. Kedden reggel már szipogtam, és lázasnak érzetem magam, de megmértem: nem volt láz. Estére megdagadtak a nyirokmirigyeim és a nyakam eléggé fájt tőlük, mikor mozgattam. Szerdán reggel már a házi dokihoz mentem, aki megvizsgált, küldőpapírt adott a megyei nagy kórházhoz, hogy vizsgáljanak meg. Ott vért vettek (nem spóroltak), és a torkomba egy pálcikával valamit matattak (amikor ezt csinálták, azon gondolkoztam, hogy vajon azért nem kell a beteg reggel kivizsgálás előtt egyen, hogy ennél a résznél nehogy véletlenül szemberókázza a dokit; persze tudom a rendes okát annak, hogy miért nem kell enni, de csak úgy felmerült bennem ez a kérdés is). Délutánra megtudtuk, hogy a májfunkciókkal bajok vannak és a fertőzőre kell menni. Csütörtök reggel megyünk a fertőzőre. Feltettek egy pár kérdést: hány éves vagy, hol sulizol, hányadikos vagy, milyen szakon, cigizel, iszol stb. Végül elmondtak, hogy mononukleozis (közben streptococcussz-om is volt) és be kell feküdni. Életemben először voltam befektetve. Életem első pillangója. Életem első perfúziója. Életemben először voltam ennyire elsavanyodva :))
Most sem igazan tudom, hogy melyik nap mit csináltam, de már az első nap után úgy tűnt, hogy egy örökkévalóság telt el. Persze azt tudom, hogy első nap nagyon fajt a kezemben a pillangó, hisz közel volt a könyökömhöz. Este lennebb rakták, azóta sincs baj (még most is a kezemben van, hogy miért az mindjárt kiderül). Reggel 6kor jöttek vért venni (hurrá...). 8 körül hozták az injekciót ("kókuszomnak") és a perfúziót (a májamnak). A délelőttök lassan teltek. Délben jött édesanyám látogatóba és hozta az ebédet (az étel ami ott volt sokszor úgy nézett ki, hogy még tippelni sem lehetett, hogy mi lehet). Kedvesem minden nap meglátogatott, amiért leírhatatlanul hálás vagyok. Biztatott, erősített, szórakoztatott és nem utolsó sorban gondoskodott rólam minden percben. Nagyszüleim is meglátogattak, osztálytársak felhívtak, érdeklődtek a helyzetemről és kívántak minden jót. Két barátnőm is meglátogatott, akik tudtak, hogy csokival kell engem felvidítani, de sajnálattal hallották, hogy nem szabad csokit egyek (amit én is elég tragikusnak tartok).Még a macska is jött látogatóba.
Egyik nap már arról volt szó, hogy hazamehetek, de másnap, mivel a kókuszom még mindig kínozta a torkomat elég durván, azt mondtak, hogy mégis kell üljek még egy pár napot. DE! Aznap jött édesanyám és beszélt a doktornővel, hogy ha már az analízisek megvannak, s csak a kezelés van hátra akkor engedjenek haza, mert otthon ő is tud kezelni (hisz ő is asszisztensnő). Így odaadták neki a gyógyszereket és hazajöttünk. Hivatalosan még a kórházban vagyok. Ma reggel már anyum adta be a perfúziót, s ezért nem vették ki a pillangót a kezemből.
Ami még elég kínos helyzet az az, hogy 2 hetem maradt ki a suliból és egy pár felmérőm is elmaradt. No de remélem, hogy minden rendbe jön, bepótolom a leckéket és a lemaradást, hogy később minden a normális kerékvágásban menjen :)
A múlt hétfőn kezdődött az egész, reggel fáradtan ébredtem. Kedden reggel már szipogtam, és lázasnak érzetem magam, de megmértem: nem volt láz. Estére megdagadtak a nyirokmirigyeim és a nyakam eléggé fájt tőlük, mikor mozgattam. Szerdán reggel már a házi dokihoz mentem, aki megvizsgált, küldőpapírt adott a megyei nagy kórházhoz, hogy vizsgáljanak meg. Ott vért vettek (nem spóroltak), és a torkomba egy pálcikával valamit matattak (amikor ezt csinálták, azon gondolkoztam, hogy vajon azért nem kell a beteg reggel kivizsgálás előtt egyen, hogy ennél a résznél nehogy véletlenül szemberókázza a dokit; persze tudom a rendes okát annak, hogy miért nem kell enni, de csak úgy felmerült bennem ez a kérdés is). Délutánra megtudtuk, hogy a májfunkciókkal bajok vannak és a fertőzőre kell menni. Csütörtök reggel megyünk a fertőzőre. Feltettek egy pár kérdést: hány éves vagy, hol sulizol, hányadikos vagy, milyen szakon, cigizel, iszol stb. Végül elmondtak, hogy mononukleozis (közben streptococcussz-om is volt) és be kell feküdni. Életemben először voltam befektetve. Életem első pillangója. Életem első perfúziója. Életemben először voltam ennyire elsavanyodva :))
Most sem igazan tudom, hogy melyik nap mit csináltam, de már az első nap után úgy tűnt, hogy egy örökkévalóság telt el. Persze azt tudom, hogy első nap nagyon fajt a kezemben a pillangó, hisz közel volt a könyökömhöz. Este lennebb rakták, azóta sincs baj (még most is a kezemben van, hogy miért az mindjárt kiderül). Reggel 6kor jöttek vért venni (hurrá...). 8 körül hozták az injekciót ("kókuszomnak") és a perfúziót (a májamnak). A délelőttök lassan teltek. Délben jött édesanyám látogatóba és hozta az ebédet (az étel ami ott volt sokszor úgy nézett ki, hogy még tippelni sem lehetett, hogy mi lehet). Kedvesem minden nap meglátogatott, amiért leírhatatlanul hálás vagyok. Biztatott, erősített, szórakoztatott és nem utolsó sorban gondoskodott rólam minden percben. Nagyszüleim is meglátogattak, osztálytársak felhívtak, érdeklődtek a helyzetemről és kívántak minden jót. Két barátnőm is meglátogatott, akik tudtak, hogy csokival kell engem felvidítani, de sajnálattal hallották, hogy nem szabad csokit egyek (amit én is elég tragikusnak tartok).Még a macska is jött látogatóba.
Egyik nap már arról volt szó, hogy hazamehetek, de másnap, mivel a kókuszom még mindig kínozta a torkomat elég durván, azt mondtak, hogy mégis kell üljek még egy pár napot. DE! Aznap jött édesanyám és beszélt a doktornővel, hogy ha már az analízisek megvannak, s csak a kezelés van hátra akkor engedjenek haza, mert otthon ő is tud kezelni (hisz ő is asszisztensnő). Így odaadták neki a gyógyszereket és hazajöttünk. Hivatalosan még a kórházban vagyok. Ma reggel már anyum adta be a perfúziót, s ezért nem vették ki a pillangót a kezemből.
Ami még elég kínos helyzet az az, hogy 2 hetem maradt ki a suliból és egy pár felmérőm is elmaradt. No de remélem, hogy minden rendbe jön, bepótolom a leckéket és a lemaradást, hogy később minden a normális kerékvágásban menjen :)
2010. október 2., szombat
És... Újabb Díj!
A díjat Krittitől kaptam. Kicsit megkésve, de köszönöm nagyon szépen, hogy rám is gondoltál! :)
Akikenk továbbadnám:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)