2010. december 26., vasárnap

Have Yourself a Merry Little Christmas :)

Simon's Cat in "Santa Claws"

Simon's Cat in "Snow Business"

2010. december 25., szombat

Boldog Karácsonyt!

Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek!



2010. december 17., péntek

Angyal-szobor

A nyárádtői katolikus templomban volt ez az angyalka és megkértek, hogy restauráljam. Nem volt könnyű dolgom, több napon keresztül csak ezen dolgoztam.
Több mint valószínű egy gyertya volt fölötte vagy mellette, mert olvadt gyertyaviasz volt rajta és egy-egy helyen meg volt égetve. Darabok voltak a ruhából kitörve. Kopott volt és látszott az is, hogy többször újra volt festve.







2010. december 14., kedd

Karácsonyi hangverseny - plakát

Tanárnő ma reklámgrafika órán megkért, hogy készítsek egy plakátot - közben elém rakott egy lapot, amin a plakáton is szereplő írás volt - a karácsonyi hangversenyre. Meglepetten kérdeztem, hogy csak én kell elkészítsem, s közben nagyokat pislogtam. Mondta, hogy a munkahelyen is így lesz: adnak egy munkát és te azt el kell végezd (emellett látszott, hogy a tanárnő nagyon örvend valaminek). Még jobban csodálkoztam, de a tanárnő mosolygó arca meggyőzött arról, hogy tőlem várja el ezt a számomra nagy megtiszteltetést. Szóval én voltam a kiválasztott... the chosen one! :))

Egyszerű, mivel egy plakáton kellett szerepeljen magyarul is és románul is a hirdetés, ami most nagyobb hangsúlyt kapott. :)

2010. december 5., vasárnap

Készülődünk

A tegnap már előszedtük a karácsonyi díszeket és ki is díszítettük a házat. Előkerültek apró kis munkáim is :)







2010. december 2., csütörtök

Marosvásárhelyi Művészeti Líceum - plakát

Reklámgrafika feladat: plakát a marosvásárhelyi művészeti líceumnak.
Photoshop-on, több órás munka után elkészült :)

2010. november 22., hétfő

Macska-naplók

Cicákkal nőttem fel. Mindig a kedvenc házi állatkám volt és ennyi év alatt sok huncutságot műveltek ezek a piszukák, amivel csak közelebb kerültek lelkünkhöz.

A természet lágy ölén szellőzünk.




Szépülünk :)




Halacskát stresszelünk!


Asztalnál türelemmel ebédet várunk.

Ablakpárkányon ülő galambokat lesünk.


Vasalunk (többé-kevésbé).


Karácsonyfát díszítünk.


Pipálunk :)


Televízió nézés közben szundikálunk.


Zenét hallgatunk.


... de ami a legfontosabb egy cirmosnak:
Alszunk!


2010. november 10., szerda

Megszöktem... !

Igen bizony. Megszöktem, vagy megszöktettek a kórházból :))
A múlt hétfőn kezdődött az egész, reggel fáradtan ébredtem. Kedden reggel már szipogtam, és lázasnak érzetem magam, de megmértem: nem volt láz. Estére megdagadtak a nyirokmirigyeim és a nyakam eléggé fájt tőlük, mikor mozgattam. Szerdán reggel már a házi dokihoz mentem, aki megvizsgált, küldőpapírt adott a megyei nagy kórházhoz, hogy vizsgáljanak meg. Ott vért vettek (nem spóroltak), és a torkomba egy pálcikával valamit matattak (amikor ezt csinálták, azon gondolkoztam, hogy vajon azért nem kell a beteg reggel kivizsgálás előtt egyen, hogy ennél a résznél nehogy véletlenül szemberókázza a dokit; persze tudom a rendes okát annak, hogy miért nem kell enni, de csak úgy felmerült bennem ez a kérdés is). Délutánra megtudtuk, hogy a májfunkciókkal bajok vannak és a fertőzőre kell menni. Csütörtök reggel megyünk a fertőzőre. Feltettek egy pár kérdést: hány éves vagy, hol sulizol, hányadikos vagy, milyen szakon, cigizel, iszol stb. Végül elmondtak, hogy mononukleozis (közben streptococcussz-om is volt) és be kell feküdni. Életemben először voltam befektetve. Életem első pillangója. Életem első perfúziója. Életemben először voltam ennyire elsavanyodva :))
Most sem igazan tudom, hogy melyik nap mit csináltam, de már az első nap után úgy tűnt, hogy egy örökkévalóság telt el. Persze azt tudom, hogy első nap nagyon fajt a kezemben a pillangó, hisz közel volt a könyökömhöz. Este lennebb rakták, azóta sincs baj (még most is a kezemben van, hogy miért az mindjárt kiderül). Reggel 6kor jöttek vért venni (hurrá...). 8 körül hozták az injekciót ("kókuszomnak") és a perfúziót (a májamnak). A délelőttök lassan teltek. Délben jött édesanyám látogatóba és hozta az ebédet (az étel ami ott volt sokszor úgy nézett ki, hogy még tippelni sem lehetett, hogy mi lehet). Kedvesem minden nap meglátogatott, amiért leírhatatlanul hálás vagyok. Biztatott, erősített, szórakoztatott és nem utolsó sorban gondoskodott rólam minden percben. Nagyszüleim is meglátogattak, osztálytársak felhívtak, érdeklődtek a helyzetemről és kívántak minden jót. Két barátnőm is meglátogatott, akik tudtak, hogy csokival kell engem felvidítani, de sajnálattal hallották, hogy nem szabad csokit egyek (amit én is elég tragikusnak tartok).Még a macska is jött látogatóba.
Egyik nap már arról volt szó, hogy hazamehetek, de másnap, mivel a kókuszom még mindig kínozta a torkomat elég durván, azt mondtak, hogy mégis kell üljek még egy pár napot. DE! Aznap jött édesanyám és beszélt a doktornővel, hogy ha már az analízisek megvannak, s csak a kezelés van hátra akkor engedjenek haza, mert otthon ő is tud kezelni (hisz ő is asszisztensnő). Így odaadták neki a gyógyszereket és hazajöttünk. Hivatalosan még a kórházban vagyok. Ma reggel már anyum adta be a perfúziót, s ezért nem vették ki a pillangót a kezemből.
Ami még elég kínos helyzet az az, hogy 2 hetem maradt ki a suliból és egy pár felmérőm is elmaradt. No de remélem, hogy minden rendbe jön, bepótolom a leckéket és a lemaradást, hogy később minden a normális kerékvágásban menjen :)

2010. október 2., szombat

És... Újabb Díj!


A díjat Krittitől kaptam. Kicsit megkésve, de köszönöm nagyon szépen, hogy rám is gondoltál! :)
Akikenk továbbadnám:
  1. Alternativa
  2. Biboly
  3. Csirli
  4. Cirelin Gyöngyei és Gyurmái
  5. Csillagporta

2010. szeptember 24., péntek

Új Díjat kaptam!


Elmondhatom én is, hogy érdekes, nem megszokott napom volt. Amellett, hogy elkéstem ma reggel festészet óráról (ami miatt a tanárnő egy kicsit haragos lett, ahogy észrevettem), forgalmi dugó miatt és ha igazán őszinte akarok lenni, azért is mert elaludtam... hihi... délután elkapott egy párszor a röhögőgörcs, amin kedves grafikás társaim jól mulattak. Gyalog jöttem haza. Fülcsit is vettem magamnak, amibe "szerelmes" lettem első látásra. Bronz angyalszárnyak! Gyönyörűek.
Nem beszélek félre tovább. Jön a lényeg. Kedves Édesapám megtisztelt egy Blogger Díjjal! Nagyon Szépen Köszönöm! Puszi!

Jön a kedvenc részem :)
  1. Meg kell köszönni. 
  2. A logót ki kell tenni a blogomra.  
  3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
  4. Tovább kell adnom 7 embernek.
  5. Be kell linkelnem őket. 
  6. Megjegyzést kell hagyni náluk. 
  7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Köszönöm nagyon szépen Apuci, hogy gondoltál rám is! 
Egy kicsit magamról:
  1. Fekete macska voltam előző életemben.
  2. A mostani macskám éjjelente a párnámon alszik, én meg a párna alatt.
  3. Mindig is akartam egy beszélő papagájt (mintha én nem lennék eléggé nagyszájú :)
  4. Úgy gondolom, hogy a képzelőerő az alapja mindennek.
  5. Annak ellenére, hogy fekete macska voltam, most eléggé szerencsésnek érzem magam.
  6. Nálam a sikerélmeny igazán akkor kezdődik, amikor a befogadó megdöbben.
  7. Szerintem, néha a felhőkön ülni nem rossz dolog.
És akiknek továbbadnám sok-sok szeretettel:
  1. Edit Gyöngyékszerei
  2. Ági Gyöngyékszerei
  3. Csillagporta
  4. Lakota Mágia
  5. Krittigyöngy
  6. Mandala Drótékszerei
  7. Anikó Gyöngyszerelem

2010. szeptember 23., csütörtök

Emerald Lady

Eltelt egy (jó) kis idő amióta írtam... uhm... meg tudom magyarázni! Egy kis hegy alatti abrakolás: házi olvasmány, festészetből önarckép és egy kis tekergés míg szép az idő, míg tart a vakáció; és amikor a vakáció is lejárt, kezdődött a suli (barátnőm, Kinga erre azt mondana, hogy "micsoda információ"). Suli, 12. osztály, megváltozott szinte az összes tanárunk, így ehhez is hozzá kellett szokjunk. Hivatalosan nincs osztályfőnökünk sem, hogy miért nem igazán értettem, de ez nem is fontos. Ami fontos az az, hogy nemcsak az ékszereimet, hanem más alkotásaimat is feltölteném ez után. Végül is így indult a blogom és meg is ígértem, hogy más is lesz, nemcsak ékszer.

Ez a legutóbbi munkám. Imádom a színét :)



2010. augusztus 31., kedd

Lelkem egy része

Kezdem nagyon de nagyon megszeretni ezt a technikát. Nem is csoda, mert nagyon szép a végeredmény. Íme itt egy végeredmény :)


Ps: Ajándékba készült és remélem, hogy tetszeni fog az új gazdának :)

Díjat kaptam! :)

A díjat Timikétől (Csillagporta) kaptam! Nagyon szépen köszönöm! :)
Akiknek továbbadnám:


2010. augusztus 23., hétfő

Egy nekem... egy neked

Egy nekem (amit már láttatok)

Egy Anyumnak!



Egy Kingának!


Egy szívecskés... valakinek...
 


...és egy kicsit tengerparti hangulatú, ami persze nem maradhatott el :)

2010. augusztus 22., vasárnap

Az első...

...telefon fityegő! Nem tudom miért örvendek neki ennyire, de úgy élvezem. Nemrég, mikor a csajokkal voltunk vásárolgatni (igen... megint), láttunk ilyen telefondíszeket és csodálkoztunk, hogy alig van rajta valami, de ára azért az van! Csak úgy mondtam, hogy nem nagy dolog, mire a válasz az volt, hogy csinálj te is! Volt benne valami.
   Ez az enyém. Passzol a telefonomhoz. ...és nagyon örvendek neki :))


2010. augusztus 21., szombat

Péntek 13

Tudom, hogy ma nem péntek és meg 13 sem, de ezt a nyakláncot péntek 13.-án próbáltam elkészíteni, de valahogy nem akart sikerülni. Alig 1 m hosszú drót 6 helyen eltört. Nem tudom, hogy elromlott a fogóm is. Rossz helyre fogtam a láncokat. Míg a láncot áttettem a jó helyre, vagy rosszul vágtam el a drótot, így a virág megint szétesett, vagy elszámoltam a láncszemeket és megint valami nem stimmelt. Eltört a gyöngyfűzőtűm foka is, mielőtt eltört volna, egyszer leesett az asztalról, eltűnt a subaszőnyegem hosszú szőrébe és ki lehet találni, hogyan, jobban mondva hol találtam meg a tűt: a talpamban. Néha nem sikerült a szimmetria, máskor hol túl hosszú, hol túl rövid volt. Idegileg kikészített minden! (és azt is megjegyzem, hogy nem vagyok babonás!) Egy ideig látni sem akartam, de gondoltam mégis befejezem. Ma már nem volt olyan makacs, és el is készült.



Ps: Még ez a bejegyzés sem jött össze elsőre. Ez nagyon furcsa... :))

2010. augusztus 19., csütörtök

Meddő órán

  ... igen. Nem jön az ihlet... de azért valamivel csak el kell töltsem az időt :)






"Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek."
(Arany János: Meddő órán, 1877. augusztus 9.)