2010. november 10., szerda

Megszöktem... !

Igen bizony. Megszöktem, vagy megszöktettek a kórházból :))
A múlt hétfőn kezdődött az egész, reggel fáradtan ébredtem. Kedden reggel már szipogtam, és lázasnak érzetem magam, de megmértem: nem volt láz. Estére megdagadtak a nyirokmirigyeim és a nyakam eléggé fájt tőlük, mikor mozgattam. Szerdán reggel már a házi dokihoz mentem, aki megvizsgált, küldőpapírt adott a megyei nagy kórházhoz, hogy vizsgáljanak meg. Ott vért vettek (nem spóroltak), és a torkomba egy pálcikával valamit matattak (amikor ezt csinálták, azon gondolkoztam, hogy vajon azért nem kell a beteg reggel kivizsgálás előtt egyen, hogy ennél a résznél nehogy véletlenül szemberókázza a dokit; persze tudom a rendes okát annak, hogy miért nem kell enni, de csak úgy felmerült bennem ez a kérdés is). Délutánra megtudtuk, hogy a májfunkciókkal bajok vannak és a fertőzőre kell menni. Csütörtök reggel megyünk a fertőzőre. Feltettek egy pár kérdést: hány éves vagy, hol sulizol, hányadikos vagy, milyen szakon, cigizel, iszol stb. Végül elmondtak, hogy mononukleozis (közben streptococcussz-om is volt) és be kell feküdni. Életemben először voltam befektetve. Életem első pillangója. Életem első perfúziója. Életemben először voltam ennyire elsavanyodva :))
Most sem igazan tudom, hogy melyik nap mit csináltam, de már az első nap után úgy tűnt, hogy egy örökkévalóság telt el. Persze azt tudom, hogy első nap nagyon fajt a kezemben a pillangó, hisz közel volt a könyökömhöz. Este lennebb rakták, azóta sincs baj (még most is a kezemben van, hogy miért az mindjárt kiderül). Reggel 6kor jöttek vért venni (hurrá...). 8 körül hozták az injekciót ("kókuszomnak") és a perfúziót (a májamnak). A délelőttök lassan teltek. Délben jött édesanyám látogatóba és hozta az ebédet (az étel ami ott volt sokszor úgy nézett ki, hogy még tippelni sem lehetett, hogy mi lehet). Kedvesem minden nap meglátogatott, amiért leírhatatlanul hálás vagyok. Biztatott, erősített, szórakoztatott és nem utolsó sorban gondoskodott rólam minden percben. Nagyszüleim is meglátogattak, osztálytársak felhívtak, érdeklődtek a helyzetemről és kívántak minden jót. Két barátnőm is meglátogatott, akik tudtak, hogy csokival kell engem felvidítani, de sajnálattal hallották, hogy nem szabad csokit egyek (amit én is elég tragikusnak tartok).Még a macska is jött látogatóba.
Egyik nap már arról volt szó, hogy hazamehetek, de másnap, mivel a kókuszom még mindig kínozta a torkomat elég durván, azt mondtak, hogy mégis kell üljek még egy pár napot. DE! Aznap jött édesanyám és beszélt a doktornővel, hogy ha már az analízisek megvannak, s csak a kezelés van hátra akkor engedjenek haza, mert otthon ő is tud kezelni (hisz ő is asszisztensnő). Így odaadták neki a gyógyszereket és hazajöttünk. Hivatalosan még a kórházban vagyok. Ma reggel már anyum adta be a perfúziót, s ezért nem vették ki a pillangót a kezemből.
Ami még elég kínos helyzet az az, hogy 2 hetem maradt ki a suliból és egy pár felmérőm is elmaradt. No de remélem, hogy minden rendbe jön, bepótolom a leckéket és a lemaradást, hogy később minden a normális kerékvágásban menjen :)

12 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy otthon vagy már, és jól vagy.
    Egyébként pedig gratulálok a blogodhoz, nagyon király!

    VálaszTörlés
  2. Gyógyulj meg minél hamarabb!!
    Ha az ember beteg a fűzésen kívül még a suli is hiányzik.:)

    VálaszTörlés
  3. Hianyoztal! Gyogyulj, gyogyulj! Minel hamarabb! Jobb tenyleg, ha otthon vagy, gyorsitja a gyogyulast :)

    VálaszTörlés
  4. Kívánom, hogy most már gyorsan gyógyulj meg, és minél előbb felejtsd el az "elsavanyodást"!
    :-)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! Igyekszem meggyógyulni! :)
    Nekem is hiányoztok csajok. Elnézést kérek amiért már rég nem jelentkeztem. Van egy pár új ékszer, amit majd megmutatnék. Van olyan, ami még itthon készült és akad olyan is, ami kórházban készült.
    Kedves Marcsi, örvendek, hogy tetszik az amit itt látsz, Isten hozott a blogomon! :)
    Teljesen egyet értek veled Mica! Már suliba is szívesen mennék. Első reggelemen a kórházban azon gondolkoztam, hogy most milyen nyugodtan mennék festészet órára, amire (tudni illik) nem mindig megyek a legnagyobb lelkesedéssel :)

    VálaszTörlés
  6. Mielőbbi gyógyulást és kitartást kívánok:-)))

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm! Még egy nap s már hivatalosan sem leszek kórházban :)

    VálaszTörlés
  8. Jó egészséget, sok sikert!
    Sok szeretettel üdvözöl: carpe diem

    VálaszTörlés
  9. Gyógyulj meg hamar és ezért pihennj amennyit csak tusz.A suli megvár.

    VálaszTörlés
  10. Szia! Gratulálok én is a blogodhoz nagyon tettszik, és gyógyulj meg minél hamarabb! puszi

    VálaszTörlés